Írók könyvtára
Részlet Karinthy Ferenc “Szellemidézés” című művéből:
“Apám Rozsnyayékhoz ment, ahol erre az éjszakára a vendégszobában ágyaztak. Felvidult, amikor megpillantotta a keményre vasalt ágyneműt, s a dagadtra tömött sok párnát. A ház hamar elszenderült, de apám még nem tudott elaludni, megszokta a késői lefekvést. … Eszébe jutott, hogy valami olvasnivaló után nézzen. Átment a másik szobába, a könyvtárba, lámpát gyújtott, s végigjártatta tekintetét az állványokon. Nagyon szép és gazdag gyűjtemény volt itt, ésszerűen elrendezve. Oldalt a szekrényben helyezték el a költőket, betűrendben. Középen a prózai szépirodalom, jobbra a tudományos munkák, tudományágak szerint, alul folyóiratok és szótárak. Külön állványon a ritkaságok, meg a szerzők által Rozsnyaynak dedikált munkák, köztük Wilde Oszkár művei. Apám elismerően bólintott. Nálunk ugyanis – odahaza – rengeteg szedettvedett könyv hevert szanaszét, teljesen rendszertelenül. A Háború és béke második és harmadik kötete, egy igen hiányos Goethe, hézagos lexikonok, drága és ritka könyvek első és negyedik kötetei, irodalmi ritkaságok sok kitépett lappal és fedő nélkül. Amikor később barátaimmal felszámoltuk a könyvtárt, nem győztünk bosszankodni, mert hiába próbáltuk összeillesztgetni a részeket, egésszé sehogy se kerekedtek. Amellett roppant mennyiségű szemét gyűlt össze állványainkon, mindenféle álírók, ki tudja, honnan idekerült munkái, rengeteg régi újság, teljesen értéktelen, idejétmúlt orvosi, kémiai, szellemtörténeti, gazdasági, s az ég tudja még, milyen művek! Apám elkedvetlenedett.Halványan arra gondolt, hogy ha hazamegy, mégis újjászervezi végre könyvtárát, persze, ez is régi terve volt. De aztán legyintett, és kivette Mérimée: Lelkek a purgatóriumban című novelláját. Rögtön el is olvasta az egészet. Késő éjjel lett, mire a végére ért. Álmodott is valamit zavarosan Juanról és Garcíáról, meg a salamancai templom tornyáról, ahol saskeselyűk ütik csőrükkel a harangot… “
De a könyvtárak létesítése már korábban megkezdődtek, a legelsők a Casinokban létesülhettek, amelyek a helyi művelődést szolgálták:
Az olvasnivalókat a nyaralók után szállították egy 1911-es hírdetés szerint:
A nagymarosi Polgári Fiúiskolát 1916-ban létesítették – könyvtári gyarapodásáról az 1941-es évkönyvében olvashatunk:
Könyvtárak tanárnak és diáknak
A Leányiskola állományába nekik való művek is kerültek:
Könyvtár mindenkinek
1944-ben egy könyvtár vándorolt a Dunakanyarba megőrzésre :
Jegyzőkönyv felvétetett a m. kir. József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Közgazdaságtudományi Karának … VII rendes üléséről. […]
Dr. Nyárády József e. ny. r. tanár felhívja az osztály figyelmét arra, hogy a tanszékek könyvtáranyagának biztonságba helyezése tekintetében még semmiféle érdemleges intézkedés nem történt.
Az idő sürget, hovatovább a szállítási lehetőségek is összezsugorodhatnak és ezért azt javasolja, engedtessék meg a tanszékeknek, hogy könyvtáraik anyagát a tanszéken kívül helyezhessék biztonságba. Ő maga magánkönyvtárából 2000 kötetet dr. Gebauer Gusztáv ny. törv. széki bírónál /Nagymaros, Vasút u. 57 sz./ helyezett el / ezt azért említi meg, mert ha ezt a helyet saját könyvei részére biztonságosnak találja, akkor biztonságosnak találja tanszéki könyvek részére is /, és ideszállíttatott egy ládányi könyvet a tanszék anyagából is. dr. Gebauer szívesen vállalkozik arra, hogy párszáz könyvet más tanszékektől is elfogadjon megőrzésre.
Eddig dr. Fülei-Szántó Endre és dr. Márffy Ede e. ny. r. tanárok jelentették be, hogy ezzel a lehetőséggel élni szándékoznak. A kockázat megoszlása érdekében három megbízható hallgatónknál is szándékozik néhány könyvet elhelyezni; ezek: Pál Karola tanárképző II. évf. hallgató / apja: Pál Ferenc Kismaros/, Hantos Frigyes zászlós II. évf. kér. szak. hallgató Kismaros, Tiszai István tanárk. IV. évf. hallgató Kismaros Börzsönyliget.
Mindezeken a helyeken a könyvek, vagy legalábbis egy részük polcokon fog elhelyeztetni, a hallgatók állandóan bejárnak, úgy, hogy ezzel a könyvanyag használata is némileg biztosítva van.- Az osztály javasolja a karnak: engedtessék meg a tanszékeknek, hogy könyveiket tanszéken kívül is biztonságba helyezhessék.
Tandori leírása szerint régebben még könyvesbolt is volt Nógrádverőcén:
“Ültem és sírtam. Pilinszky János versén. János – János…
Hogy ráhajtott az ember, akkor, az ötvenes évek vége felé: szerezni Pilinszky-kötetet. Büszke legendák járták: valaki még Nógrádverőcén talált egyet a könyvesboltban.”
Tandori Dezső: Zabkeselyű
Trapéz és korlát Bp., 1946, Ezüstkor. (Stephaneum ny.) A költő első kötete, mely mindössze 200 példányban készült!
Könyvtárak ma
A jelenlegi könyvtárak a következő épületekben vannak:
Zebegény – Koperniczky-ház (Petőfi tér 6.)
Jó olvasást!
