A barokk stílusban átépített gótikus Szent Kereszt plébániatemplom, avagy a Nagymaros templom a Dunakanyar egyetlen, ma is álló középkori egyházi műemléke. Egy 1324-ben kelt dokumentum már említi az akkor még torony nélküli épületet, amelyet Szent Márton védőszentnek ajánlottak.
Védőszentek oltalmában
Márton Amiens városában töltötte légiós szolgálatát, és egy őrjárat közben megpillantott egy koldust a hóban, akinek testét alig fedte ruha. Márton a kardjával lekanyarította saját köpenye felét és rögtön a koldusnak adta. Este, álmában Jézus jelent meg, vállán a koldusnak adott köpeny darabbal. 339-ben, 22 évesen megkeresztelkedett, utána “Krisztus katonájaként szolgált”.
Szent Márton kora a zebegényi templom falképciklusának is megjelenik, melynek fő alakja Nagy Konstantin császár, aki a legenda szerint a Milvius-hídi csata előtt, 312. október 28-án, mikor katonáival menetelt, egy kereszt jelent meg előtte a Napban, e szavakka : „E jelben győzni fogsz!” (In hoc signo vinces). Később a jelet zászlajára vette. Ezután a Római Birodalomban elsőként engedélyezte a keresztény vallásgyakorlást
Ugyanez a téma Nagymaroson a déli fali kép szentélyben látható a sekrestye felett!
Szintén mindkét templomban jelen van Szent Ilona alakja is!
Konstantin 320-ban elküldte édesanyját, Szent Ilonát (aki később ezért a régészek védőszentje lett) a Szentföldre, hogy keresse meg Krisztus keresztjét. A képen az látható, hogy Szent Ilona felásatta a Golgotát, és megtalálta a három keresztet. De melyik kereszt lehetett Krisztusé? Az akkori püspök, Makariusz javaslatára egy gyógyíthatatlan betegségben szenvedő nőhöz vitték a darabokat, és azt a keresztet nyilvánították Jézus keresztjének, melynek érintésére a nő meggyógyult.
Az egyezést a “Szent Kereszt felmagasztosulása tematika hordozza!
A nagymarosi templom épülete
A keletelés (idegen szóval orientálás) nem keresztény találmány. Az újkőkori kultúrák, az ókori mediterráneum vagy a távolkeleti térség vallásai számára egyaránt fontos volt, hogy a szakrális építményeiket kelet felé állítsák. Folytatva, de átlényegítve az ősi hagyományt, már a legkorábbi keresztény iratok is említik a kelet felé való imádkozás fontosságát. A felkelő Nap első sugarai felé fordulás az összegyűlt hívők számára felidézi Krisztus szavait: „Én vagyok a világ világossága. Aki követ engem, nem jár sötétben, hanem övé lesz az élet világossága.” (Jn 8,12) A templomok keletelésének szabályát igen korán, a 325-ös niceai zsinaton írásba foglalták.
A templom mai titulusa a Szent Kereszt felmagasztalsása. Május 3-án emlékezünk meg a Szent Kereszt megtalálásáról. Mivel a vár feletti napkelték egyik időszaka április vége május eleje, ebbe a Szent Kereszt megtalálásának ünnepe is belefér. Ha úgy vesszük – figyelmen kívül hagyva a várra való tájolást – a templom tengelyének iránya a május 3-i Szent Kereszt napi napfelkeltére mutat.
Scheffer Miklós: A nagymarosi római katolikus templom tájolásának lehetséges magyarázata http://szentterszentido.blogspot.com/2013/10/a-nagymarosi-romai-katolikus-templom.html
Miért van ennyi különféle ablak a nagymarosi templom falán? Mert mindegyik másik korszakhoz tartozik!
“A templom legkorábbi részei – a déli fal egy szakasza, egy feltárt kisméretű, tölcséres bélletű félköríves ablakkal – feltehetően a XIII. század végén a hospes-település létrejöttekor készültek. A templomra már a város 1324-es kiváltságlevele is utalt. A város növekedésével és felvirágzásával a korai kis templom szűknek és szerénynek bizonyult. Ezért valószínűleg a XIV. század második felében hajóját kibővítették. Épségben fennmaradt ebből a korból az északi fal ablakrendszere.
A plébániatemplom következő jelentős átépítésére a XV. század végén került sor. Ekkor a templom hajóját kelet felé egy szakasszal meghosszabbították, és egy új támpilléres, minden bizonnyal boltozott szentélyt építettek hozzá. A szentély déli oldalához szintén boltozott, támpilléres sekrestyét emeltek. Az északi ablaksort részben vagy egészben befalazták, és az egykori középső csúcsíves ablak alatt – részben a korábbi ablakot is szétroncsolva egy szemöldökgyámos, gótikus ajtót nyitottak. A templom késő gótikus átépítése legkorábban a Mátyás-kor végén de még inkább a Jagelló-kor elején indulhatott meg. Ennek az építkezésnek az utolsó önálló szakaszát jelentette a monumentális nyugati torony építése. A torony alsó, négyzetes hasáb alakú, háromszintes tömbje a templomhajó tetőgerincének magasságáig emelkedik. Az első emelet előteréből egy csigalépcső is indul amely a templom padlásterébe vezet. A végén ajtó nyílik a torony második emeletére. A tér felső sarkaiban kis, tagolatlan konzolok támasztják alá a következő nyolcszögletű szint falait. Innen kezdve már csak a belső falétrák kötik össze a torony szintjeit. A harmadik – a harangemelet- nyolcszögletű alaprajzú. Négy oldalát széles kívül-belül rézsűs bélletű csúcsíves ablakok törik át. A negyedik emelet elrendezése hasonló volt.
A nagymarosi torony a XVI. század eleji magyarországi késő gótika egyik legépebben ránk maradt emléke. A profilált lábazattal díszített földszinten nyílik a torony pompás, csúcsíves kapuzata. A toronyalj terét későgótikus csillagboltozat fedi. A csillagboltozat középpontjában a zárókövet címerpajzs díszíti. A pajzsot három vízszintes mezőre vágták. A felső mezőben egy rozetta egy kettőskereszt és négy párhuzamos vonás (az utóbbi két elem nyilván a magyar címer ügyetlen megformálása), a középsőben a boltozat és a torony építésének 1509-es évszáma, az alsóban pedig egy kőfaragójegyre vagy kereskedőjegyre emlékeztető ábra látható.” http://nagymarosiplebania.hu/a-templom-tortenete/
Lohr Ferenc (1871-1946) 1926-ban a templom három szekkóját és díszítőfestését készítette el. Ő a magyar freskófestészet kiemelkedő alakja volt. Művészetét a magyar templomépítészet uralkodó stílusa, a barokk határozta meg. Már 1884-ben, 13 évesen képzőművészeti tanulmányokat végzett a budapesti Iparrajziskolában. Ezután elvégezte az Országos Magyar Királyi Iparművészeti Rajziskolát. Később Németországban, Franciaországban és Olaszországban tanult. Mesterei között volt Székely Bertalan és Benczúr Béla. n. Az alig húszéves festőt Munkácsy Mihály fedezte fel az 1890-es évek elején. 1892 után mintegy 60 templomot díszített ornamentikákkal és freskókkal. Oltárképei megtalálhatók a szobi Szent László templomban is. Egy érdekes tény: oktatóként a művészek mellett egy időben festő-mázolókat is képzett.
https://hu.wikipedia.org/wiki/Lohr_Ferenc_(fest%C5%91)
A XX. század elején közadományokból készítettek új üvegablakokat:
A torony kísértetei
Térjünk fel a toronyba!
A nagymarosi templom legrégebbi harangja 1921-ből való. A harangokat okáig vasúti sínek tartották a magasban!
Nagymaros négy harangjáról itt olvashattok: https://magyarharangok.hu/nagymaros.html
…és persze van toronyóra is, már régtől fogva:
Kísértet a toronyban (Pesti Napló, 1895) “Nagy-Maros békés lakosságát a múlt éjjel, mint tudósítónk írja, rémes harangkongás riasztotta fel álmából. Az éjjeli őrök a tüzifecskendőért szaladtak s a tűzoltók harcra készen kutattak, hogy hol is van a tűz. De tűz nem volt sehol. Elmentek tehát a toronyhoz, amelyből még mindig hallatszott a rémes kongás. Nagy meglepetésre azt vették észre, hogy a toronyajtó nyitva van. Csakhamar sok nép verődött össze a torony aljában s az öreg anyókák dideregve konstatálták, hogy oda fenn kisértet van. Megerősítette őket ebben a véleményben, hogy a kongás nehány percre megszűnt s ekkor kalapácsolás zaja hallatszott. Végre a kisbiró is mint legbátrabb ember felszólt a toronyba s megható egyszerűséggel kérdezte a sötétben működő lélektől:
– Ki van odafenn?
– Nos, hát én vagyok az órás. Az órát reperálom, hangzott az éppoly egyszerű, mint világos felelet.
Néhány pillanat múlva csakugyan megjelent a nagymarosi órás alakja a toronyajtóban. A törvénybiró szigorúan rárivallt, hogy mért reperálja éjjel az órát, Mire az órás kijelentette, hogy eddig az órát mindig józan állapotban javította s még se járt soha. Most egyszer megpróbálta berúgott állapotban megjavítani. És az óra azóta tényleg jól jár. Amiből az órások ne vonjanak le tanulságot maguknak.”
Az előbbi kapcsán írta Győrffy Ákos:
“Kértem egy kávét és kiültem a gangra. Vagy a verandára, ha úgy tetszik. Nem emlékeztem erre a gangra a régi időkből, igaz, akkor nem is kellett kiülni ahhoz, ha rá akart gyújtani az ember. Odalent, a gang alatti kis kertben mindenféle összehordott kacat, régi relikvia hevert a fűben. A szomszéd ház falánál, egy faállványon hatalmas óraszámlap.
Újabb szédület, megnyíló szakadék, idő és tér hirtelen bemozdulásai. Hiszen ez a régi toronyórák egyik darabja. Néhány éve renoválták a nagymarosi templomot, a toronyórát is lecserélték. A kocsma mostani gazdája megszerezte az egyik leszerelt számlapot. Amikor megláttam, a gondolat sebességénél gyorsabban tudtam, honnan származik. Ez nem ráismerés volt, nem ráeszmélés valamire. Ennek az órának a képe egyike a bennem szunnyadó legrégibb képeknek. Gyerekkoromban erről néztem, hány óra van épp. Sok helyről látszott, a Dunáról, a kert végéből, de a Hegyes-tető kilátójából is. Valószínűleg azt is erről tanultam meg, hogyan olvassuk le az időt. Egy kép, amit nem tudok leválasztani magamról, nem tudom elválasztani attól a titokzatos tartománytól, amit léleknek neveznek. Olyan mélyen van, hogy már a lélek anyagának részévé vált, a személyiség tartozékává. Ha ránézek, mintha magamat látnám. Tükör, ami egy láthatatlan önarckép jegyeit villantja fel. Sokáig néztem, a kávé közben kihűlt, odabent a kocsmában szidtak valakit, aki nem volt jelen.
Azt is csak nagy sokára fedeztem fel, hogy mégis mi olyan furcsa ezen a számlapon.
Hát persze, nem létező időt mutat.
Az óramutató kicsit túllóg a hét órán, miközben a percmutató úgy ötvenkettő környékén áll. Ilyen állásban soha nem lehetett, amíg járt. Most, hogy nem működik már, rögzült egy soha nem volt időben. Legalább száz évet töltött odafent a toronyban, míg végre itt, a kocsma kertjében megtalálta a pontos időt.
Olyan volt ez az óraállás, mint egy kapu, amelyen át végre kiléphetek abba a tágasságba, amelybe mindig is vágytam. Itt van előttem, a mutatók közötti körcikkelyben.
Ez a te időd, mondtam magamnak félhangosan, végre megtaláltad. Ajtó csapódott, galambraj árnyéka söpört át a háztetőn. A kávéscsésze alján az örökkévalóság bárányfelhői sodródtak.”
Forrás
