Pokolfürdő vendéglője 1935. (Fortepan 62240 A R)
A Szentendrei-sziget Váccal szemközti partján már a 18. században is működött a kirándulókat is kiszolgáló kocsma, amit aztán a 20. században zártak be. Vajon feltámad még a környék?
Az 1930-as években Rexa Dezső így írt róla:
Tragor Ignác, Vác egyik első helytörténésze még az 1800-as években írta le nevének eredetét:
Menny, pokol és propellerek
Gánti Tibor “Eltűnő szigetek” c. könyvében szerepel a következő adoma:
Különösen pikánsnak tűnhet ez a név tekintve, hogy a túlsó parton magasodott a dunai panorámával rendelkező váci püspöki palota. Az 1940-es években különösen bántotta a püspök szemét ez a látvány, de a vendéglő bérlője nem volt hajlandó megszabadulni az ismert márkanévtől, ezért halványan lemeszelte a pokol feliratot, így az el is tűnt meg nem is.
A Szentendrei-sziget lakosai aktív kapcsolatban voltak Váccal, termékeiket a helyi vásárban árulták. A Pokol csárda fellendülésével azonban már nem bizonyult elégségesnek a révátkelés.
…és a váciak birtokba vették a helyet:
A Pokol csárda második aranykora
A csárdát, a hozzá tartozó 20 kat. hold területtel együtt 1903-ban vásárolta meg a város Éles Gusztáv budapesti lakos örököseitől. 1904-ben verandát, tekepavilont és 2 tekepályát építettek, továbbá voltak itt teniszpályák és tornaeszközök is. A Váci Sportegyesület kérésére még ugyanebben az évben területet jelöltek ki labdarúgópályának, mivel „az ifjúságnak a testgyakorlatban és a testedző játékban gyakorlása valóságos közérdek.” 1922-ben fürdőzésre alkalmas területet jelöltek ki. A háború előtti nagyobb beruházásként 1938-ban lelátót építettek a sportpályához.
Jelenet a „Tisztelet a kivételnek” című filmből – 1936. Ráday Imre, Tolnay KláriA Pokol-fürdő tulajdonosai többször váltották egymást, de a népszerűség töretlen maradt.
A helyet 1960-ban újították meg, ekkor 200 főt befogadó, saját áramfejlesztő teleppel rendelkező modern éttermet, és 800 fős szabadtéri teraszt létesítettek. A Pokol-csárda újjáéledt, megint nagyon sokan látogatták. …és még az idegenforgalom is lehetőséget látott benne. A szomszédos pályán agárversenyeket kezdtek rendezni, ahová buszokkal szállították a turistákat…
Sajnos a lendület megtört, a vendéglátóhelyet az 1980-as évek végén bezárták, és elbontották – egy új, soha fel nem épülő panzió torzójának helyet csinálva…
Reméljük, egyszer még erre a partra is visszatér az élet!
