1889-ben Verőczére még omnibusz járt:
“Junialis. A „Váczi Első Általános Ipartársulat“ 1889. évi junius hó 10-én (Pünkösd hétfőn) a társulat elaggott munkaképtelen iparos segély-alapja javára a kies Migazzi ligetben zártkörű Juniálist rendez. — Belépti-díj tetszés szerint. — Migazziba a vasúttal utazhatni Verőcze állomásig: Délelőtt kéjvonattal 7 óra 30 perczkor, személyvonattal 10 órakor; délután omnibusszal 3 órakor és 5 óra 7 perczkor. A vonat visszafelé indul este: Omnibusz 8 óra 15 perczkor, kéjvonat 9 óra 10 perczkor. — Vasúti menet vagy jövet jegy 23 kr.”
(Váczi Közlöny)
A múlt századfordulón pedig már lecserélték a lómeghajtást…
Mik azok a vonatbuszok?
A Filatorigát állomástól Szentendréig tartó 16,3 km hosszú vasútvonalat 1888. augusztus 17-én nyitotta meg a Budapesti Közúti Vaspálya Társaság. Ugyanekkor a MÁV megkezdte a budapesti pályaudvarok összekapcsolását – a Duna jobbparti körvasútját a Déli Vasút budai végállomásától, az egykori Császárfürdő állomáson keresztül kezdték megépíteni. Az ideiglenesen a Filatorigát mellett létesült Grünwald és Társa Szeszgyárig tartó, 6 km hosszan kiépült körvasutat 1892. szeptember 1-jén vették használatba. – Ám a Filatorigát két állomását összekötő viszonylag rövid vágány csak 1895-ben épült ki, s onnantól fogva közlekedhettek a helyiérdekű vasút szerelvényei az akkoriban komoly tömegközlekedési csomópontnak számító Pálffy térig (a mai Bem József térig).
A „siker” miatt merült fel az ötlet a Nagy Háború előtt – a „boldog békeidőkben” -, hogy a vonalat meg kellene hosszabbítani, a szentendrei végállomás helyett Visegrádig. A terv már annyira „biztos” volt, hogy Szentendrétől Visegrádig „vonatbuszok” közlekedtek, amelyek a megszokott autóbusz közlekedés helyett, vasúti „szabályokkal” bírtak. A becsült összeg a vonal meghosszabbítására 4,5 milliós koránára rúgott volna, de a környező falvak (Leányfalu, Tahi, Tahitótfalu, Dunabogdány és Visegrád) – noha kifejezetten üdvözölték az elképzelést – nem igazán kívántak anyagilag „beszállni” az építkezésbe. A települések együttesen mintegy százezer koronát kívántak volna a HÉV-vonal kiépítésére fordítani. A terv megvalósítása – bár a Nagy Háború idején nem tűnt reálisnak – a Horthy-rendszerben ismét napirendre került. 1920-1921-ben megkezdődtek a szükséges földterületek kisajátítása, több mint 20 km-en még a földmunkát is elvégezték a vágány(ok) lefektetéséhez. A Visegrádig való meghosszabbítást végül a világgazdasági válság beütése tépte le a tervezőasztalról.
(Rajkolt Miklós: Az urbanizáció „csodája”: a szentendrei hév-vasút)
»A BHÉV MÁVAG M 26 típusú, Bp 17-261 forgalmi rendszámú, a visegrádi vonalra beszerzett “nagy” autóbusza. Gyártás: MÁVAG Budapest, 1928
Vészi Endre írta 1936. decemberében:
„Autóbuszon jöttem Visegrádról. [… ] Leányfalun Móricz Zsigmond szállt fel. Vastag kabát, komoly kalap, némi méltósággal, s az arc tömör melegsége: a szépen rajzolt húsos áll, a kitüremkedő haj, a bajusz ágas nyugalma. Amint leült, táskájából könyvet vett elő, franciásan keskeny, elegáns kötetet, és olvasni kezdett. A Lukács fürdőig föl sem nézett belőle. A tördelés sötét foltjaiból, a karcsú oszlopokból látni lehetett, verset olvas. Komolyan, elmerülten, mint egy regényt, mint egy jelentést, mint egy levelet, amit neki címeztek. Fejét körülfogta a pillanat csöndje, akár egy embléma kerete. S amikor egyszer, talán szemét pihentetve, kis időre eltartotta magától a könyvet, látható lett a fedél. Nagyon fáj. József Attiláé. A nemesen szép Cserépfalvi kiadás.”
Buszok Dunakanyar-szerte
…és megjelentek a túlparton is a buszok:
Szabadkőművesek Zebegényben – az általuk létrehozott Szünidei Gyermektelepen gyűléseztek a tiltás ellenére (Nemzeti Ujsag,1936)
Vasárnap a kora reggeli órákban autók egész sora és egy hatalmas osztrák rendszámú autóbusz fordult be a zebegényi országútról a Szünidei Gyermektelep felé vezető viadukt boltíve alá. Az autókból osztrák férfiak és nők szállottak ki és gyalogosan indultak neki a hegyoldalban felfutó ösvénynek és besiettek a budapesti Szünidei Gyermeküdülőtelep Egyesület kapuján.
Fönt a nyaralótelep épületében már közel száz főnyi tömeg várta az érkező vendégeket, az osztrák szabadkőműveseket, akiket erre a napra hivott meg a magyarországi szabadkőműves szymbolikus nagypáholy vezetősége.
A rendszeres buszközlekedés csak a világháború miatt állt le:
Verőce mellett Mávag üdülőt építettek, és így megszaporodott a buszok száma is:
Rába busz Magyarkúton, 1955
Néhány évvel ezelőtt egy magyarkúti házból MÁVAG Tr-5-ös buszt bontottak ki… A lelet különlegességét az adta, hogy ez az utolsó fennmaradt példány (Ingatlanhirdetésban szerepelt, hogy be van építve, az új tulajdonos lebontatta az ingatlant, a buszt pedig a Veké-nek adományozta.)
http://iho.hu/hir/kiszabadult-a-kobe-zart-lelek-140606
Faludy Györgynek a forradalom kirobbanásakor gyalog kellett elindulnia Budapestre: “1956. október 23-án az Írószövetség visegrádi üdülőjében dolgoztam klasszikus versfordításon. … Aztán megtudtam, hogy az utolsó autóbusz már egy órája bement Budapestre, és miután senki autóst nem ösmertem Visegrádon, lefeküdtem. Másnap szerdán hajnalban elmentem az autóbusz végállomásához, és közölték velem, hogy nincs közlekedés. Ruckzsákba csomagoltam holmimat, és elindultam gyalog Budapest felé.”
http://www.litera.hu/…/faludy-gyorgy-%E2%80%93-faludy…
Több, mint tömegközlekedés
Vácon távolsági buszra várakozók 1956-ban, és az 1961-ben átadott Mávaut állomáson – az utazóközönséget is modernebbre cserélték…
A visegrádi panorámajárat 1963-ban indult
A Finta László formatervező által, az Ikarus 31 típusú autóbusz fődarabjainak felhasználásával tervezett, a Magyar Állam Vasutak Autógépkocsi-üzeme (MÁVAUT) üzemeltetésében lévő panorámabusz (összesen 2 készült belőle) első próbaútján turistákkal, a nemrégiben elkészült, a visegrádi Fellegvárhoz és a Nagyvillám-kilátóhoz (Zsitvay-kilátó) vezető Panoráma úton. A Pest megyei Idegenforgalmi Hivatal felkészült az idegenforgalomra, így a visegrádi hajóállomástól nyitott Panoráma busz viszi fel a hegyre a kirándulókat. Felújították a Nagyvillám-kilátót is és a tetőteraszán monokuláris távcsövet állítottak fel.
1965-ben pedig Párkány és Garamkövesd között a vízibusz-járat bemutatója volt…
Esztergomban akkor már a pótkocsis buszokat is bevetették a turistatömeg szállítására.
Borítókép: Basch Árpád: Nézze meg Budapest környékét (1926)
