Eötvös Loránd, anyai nagybátyja Rosti Pál volt, aki Párizsban elsajátítva a fényképezést, végigfotózta az amerikai kontinensre tett látogatásait.
Eötvös az ő sikeres fényképészeti munkásságától ösztönözve vett kamerát a kezébe. Szenvedélyes turista és híres hegymászó is volt, ez utóbbi ténykedéseinek állít emléket a dobogókői turista menedékház és a Dolomitok 2837 méter magas Cima di Eötvös csúcsa.
Az expedíciók bárója
Eötvös Loránd, báró (Buda, 1848. júl. 27. – Bp., 1919. ápr. 8.): fizikus, egyetemi tanár, miniszter, az MTA tagja, majd elnöke). Eötvös József fia. A gravitációs tér kutatója, a rendszeres kísérleti és elméleti fizikai kutatások első hazai nagy művelője. Egyetemi tanulmányai folyamán Heidelbergben Kirchhoff, Bunsen és Helmholtz növendéke volt. Doktorátusát is itt szerezte 1870-ben. 1871-ben a pesti egyetemen a fizika magántanára, majd az elméleti fizika helyettes tanára, 1872-től r. tanára. 1878-ban Jedlik Ányos nyugalomba vonulása után a kísérleti fizikai tanszéket vette át. 1891–92-ben az egyetem rektora, 1889–1905 között az MTA elnöke volt.
A Magyarországi Kárpát-egyesület is elnökévé választotta. Bejárta az országot, és külföldön is járt; az Alpesek vidékén és Tirolban új csúcsokat is meghódított, melyeket korábban mászhatatlannak tekintettek. Alig 18 évesen feljutott a Monte Rosára (4638 m), ami a második legmagasabb hegycsúcs Európában. Dél-Tirolban 1902-ben az egyik 2837 m magas csúcsot róla nevezték el. Népszerűsítette is a természetjárást, de nyári hegymászásai közben is figyelemmel kísérte a kutatómunkát.
Első felvételeit 1870 körül készítette, a sztereo- vagy korabeli nyelven tömörlátvány-fényképezéssel bő egy évtizeddel később kezdett foglalkozni. A 9×18 cm nagyságú üveglemezek – melyeket a nevét viselő Geofizikai Intézetben és a Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeumban őriznek –, hányatott „életük” ellenére a mai napig szinte teljes épségükben fennmaradtak. A fotók 3D-ben is megtekinthetők!
Eötvös-turistaház 1905-ben
Eötvös Lorándról nevezik el az épületet
Téry Ödön és a magyar turistamozgalom
Dr. Téry Ödön (1856-1917), magyarországi turistamozgalom egyik fő szervezője, szintén készített felvételeket. Kezdetben a Pilist és a Börzsönyt járta be, majd a tátrai hegyekben túrázott. Az ő nevéhez fűződik az első dobogókői menedékház alapítása. 1905-ben a Turisták Lapjában közölt fényképekkel dokumentált cikket az új épület megnyitásáról:
Ekkoriban még főleg amatőr képes beszámolók születtek, de nem sokkal később már a profik is beszálltak a dokumentálásba:
A profi fotósok ideje
Balogh Rudolf (1879-1944) 1914-ben alapította meg a Fotóművészet című szaklapot, ezzel egy időben a Vasárnapi Újság száguldó riportereként járta az országot, és képriportjában beszámolt a Dunakanyar fellendülő turizmusáról is.
A “Turistaság és Alpinizmus” folyóirat 1928-as cikkében mutatták be először részletesebben a Rám-szakadékot, ami akkor még elzárt, csak engedéllyel látogatható terület volt. Az írója meg is jegyezte, hogy reméli, nem ő indítja el a turistaáradatot…
Dr. Schermann Szilárd fotós turista a Magyarországi Kárpát Egyesület főtitkára volt, a harmincas évek végén a Magyar Turista Szövetség alelnöki tisztjét töltötte be. A Tátra után végigfényképezte a Dunakanyart is.
1936-ban Kinszki Imre kilépett a Magyar Amatőrfotósok Szövetségéből, mert túl maradinak találta a ráerőltetett elvárásokat, majd 1937 januárban Vadas Ernővel és Seiden Gusztávval megalapították a Modern Magyar Fényképezők Csoportját. Az új társulás hamarosan nagyszabású, nemzetközi kiállítást szervezett a Pesti Vigadóban, aminek engedélyét a minisztérium az utolsó napokban visszavonta, talán a külföldi fotósokkal való kapcsolattartást akarta megakadályozni. Seiden Gusztávnak támadt mentő ötlete, a turistaszövetséghez fordult, ami befogadta őket. Mint a Magyarországi Kárpát Szövetség fotószakosztálya, már kivitelezhették a tárlatot. Sok felvételt készítettek a Dunakanyarban, ami azóta is népszerű fotótéma.
