A Dunakanyar hazánk egyik legkülönlegesebb turisztikai régiója, melyet a tengernyi látnivaló mellett számos izgalmas legenda is övez.
Ám nem csupán a vallás, a történelem és a művészet emlékei őrzik a titokzatos múltat. Gondoltad volna például, hogy a Dunakanyarnak saját védőszentje is van?
Méghozzá nem is akármilyen: életútja és szentté avatásának körülményei legalább olyannyira kalandosak voltak, mint maga a vidék.
De ki is Ő? Mi a szerepe a Dunakanyar életében és mitől olyan egyedi a története?
Cikkünkben Szent Hedvigről, a Dunakanyar védőszentjének cseppet sem átlagos életéről és emlékéről olvashatsz.
Hedvig 1374 környékén, Nagy Lajos Árpád-házi királyunk harmadik gyermekeként látta meg a napvilágot. Földi élete nem volt túlságosan hosszú: alig huszonhat évet élt. Szentté avatása ellenben annál inkább: több, mint hatszáz évet kellet várni, míg végül 1997. június 08-án sor került rá.
Ezzel együtt életútja is bővelkedett az akkoriban meglehetősen szokatlan fordulatokban, így például kétszer is férjnél volt. Első – még gyermekként kötött – házassága Vilmossal, az ausztriai herceggel, Lipót fiával, politikai célból rendeltetett: ekkoriban Hedvig csupán négy, Vilmos pedig mindössze nyolc esztendős volt.
Bár a fiatal lányt a magyar trón várományosaként jegyezték, de mivel a lengyel főurak nővérét Máriát nem fogadták el uralkodójuknak, így végül Hedvig lett a lengyel királynő. Koronázására tíz éves korában, Sziléziai Szent Hedvig ünnepén került sor.
A lengyel nép az újdonsült uralkodónőt örömmel fogadta, ám Vilmosra nem nézték jó szemmel, ráadásul a pogány litvánok is egyre nagyobb fenyegetést jelentettek az ország számára.
Így történt, hogy amikor a litván fejedelem, Jagelló Ulászló követeket küldött Hedvighez és megkérte a kezét azt ígérvén, hogy ezzel együtt az addig pogány Litván Fejedelemség népe is keresztséget vállal és egyesül Lengyelországgal, ő igent mondott.
A legenda szerint ezt a döntést is a kereszténységért, a békéért, az isteni akaratnak engedelmeskedve hozta meg. 1386. márciusában így már II. Ulászló hitveseként ült a trónon, akit közben lengyel királlyá is koronáztak. Előző házasságát pedig VI. Orbán pápa arra hivatkozással, hogy azt a gyermekek nem hálták el, érvénytelenítette.
Egy igazán szerethető katolikus ikon
Hedvig mindeközben a nép sorsát is szívén viselte: előszeretettel látogatta és ahogy csak tudta, segítette a szegény, nehéz sorsú embereket.
Az emlékek szerint nem egyszer a saját biztonságát is kockáztatva támogatta a rászorulókat, betegeket és árvákat, például rendszeresen ételt vitt ki a számukra a királyi palotából, holott ez tiltott volt.
Tevékeny és tiszta életét állítólagos csodák is kísérték: az egyik történet szerint annyira megsajnált egy szegény munkásembert aki a családja és megélhetése miatt kétségbe esett, hogy neki adta a drágakövekkel díszített cipőjét, majd miután távozott, lábának nyoma egy ott lévő sziklában maradt.
De az a monda is csodatévő kultuszát kíséri és gazdagítja, mely arról szól, hogy az éhezők számára kicsempészni kívánt ételek rózsává változtak a kötényében, még mielőtt férje azt meglátta volna, így kerülve el, hogy büntetést kapjon tettéért.
Mindemellett mélyen vallásosan élt és rendkívül sokat fohászkodott Istenhez, olykor hosszú éjszakákon át. Számtalan képen örökítették meg, ahogy a kereszt előtt imádkozott és a jó Isten segítségét, útmutatását kérte egy-egy nehéz élethelyzetben, vagy döntés előtt.
Népszerűségét nem csupán tisztaságának, önzetlenségének és alázatosságának köszönhette, hanem intelligenciájának, valamint az oktatásért, kultúráért és kereszténységért tett intézkedéseinek is.
A kereszténység terjesztését ráadásul több módon és eszközzel is segítette: kulcsszerepe volt a krakkói egyetemen a teológiai kar felállításában, de közreműködött a litván vallási kollégium létrehozásában is. 1399-ben első gyermeke születését követően halt meg, mellyel együtt röviddel ezután tragikus módon a gyermekét is elvesztette. Temetésére a krakkói Wawel dombon lévő székesegyházban került sor.
Már élete során is igazán közkedvelt és népszerű volt. Halála után bő két évtizeddel, 1426-ban a gnieznói érsek felállította azt a bizottságot, mely Hedvig életútját vizsgálta, és melynek eredményeként nyilvánosan is elismerték annak jelentőségét.
Ezt követően el is kezdődött boldoggá avatási eljárása, mely – vélhetően a Habsburgok hamis hírterjesztései miatt – egy jó időre megszakadt. Nemes életének emléke azonban az idővel nem merült feledésbe, így a boldoggá avatása 1933-ban folytatódott és végül 1950-ben – az eljárás felújításával – sikeresen le is zárult.
Az ekkoriban krakkói érsekként tevékenykedő II. János Pál pápa 1970-es évektől szintén sokat tett Hedvig szellemi hagyatékának felelevenítéséért, míg végül 1997. június 08-án szentté is avatta.
Hogyan vált szent Hedvig a Dunakanyar védőszentjévé?
A kérdés jogos, és ahogyan életútja, úgy ez is felettébb különleges. A Vatikáni Kongregáció 1588-től foglalkozik hivatalosan is a szentek ügyeivel, azok szabályozásával. Jelenleg több ezer szentet tartanak nyilván. Személyük kultusza, jelentősége jóval túlmutat az egyes nemzetek és államok határain: önfeláldozó, áldozatos életútjuk bárki számára az együttérzés, valamint a remény jelképe lehet. A védőszentek (latinul: patrónus, patróna) olyan szentek, akiket egy hely, személy, vagy akár tevékenység mennyei védőjeként, oltalmazójaként tartanak számon.
A magyar- lengyel barátság és jó kapcsolat jegyében, annak mintegy szimbólumaként Hedvig, – aki a források szerint ráadásul Visegrádon született– nem csupán életével és munkásságával, hanem döntéseivel is a határokon átívelő emberség, jóság és együttműködés kiváló példája lett. Személyes földrajzi kötődése is nagyban erősítette a térséggel való kiemelt kapcsolatot és kapcsolódást, így 2006-tól a Dunakanyar védőszentjévé választották. Emléknapját minden év július 18. napján tartják.
Magyar vonatkozásban több művészeti alkotás is őrzi a tragikusan fiatalon elhunyt nő emlékét: Szent Hedvig szobra Vácott, a domonkos rendi szerzetesek ruhájának színéről elnevezett Fehérek temploma oldalánál tekinthető meg, de képzeletben tovább kanyarogva a Dunával, a budai vár Európa-ligetében is megcsodálhatjuk azt a szoborpárt, mely Hedviget és Jagellót ábrázolja.
Vörösmarty Mihály ,,Hedvig” című költeménye pedig szintén Hedvig tisztasága és feddhetetlensége előtt tiszteleg, annak örök fényét őrizve. Ahogy versében fogalmaz: „Mely leánynak szíve rejt szerelmet, gondolatja mégis feddhetetlen, s tiszta, szent és tetszhető az égnek…”.
