A Szent Mihály-hegy érdekes világa, ahogy sok természetjáró mondja, a “félszigeten” magasodik, ugyanis innen a Duna mindkét ága látható. Az avatatlan szemek olykor meg is zavarodnak, amikor felérnek a Hegyes-tető, turisták által emelt bástya kilátójára.
Csúcsáról mindkét irányba nézve a Duna látható, amint a hegy déli lábánál egy U-kanyart tesz. Igen, a Szent Mihály-hegyen a Dunakanyar centrumában vagyunk, a helyen, amely a Dunát ilyen szép, merész kanyarra készteti.
Mindenképp érdemes felkapaszkodni a csúcsra, az élmény ugyanis elmaradhatatlanul kárpótolja a nem hosszú, de meredek ösvényekkel megküzdő természetjárót.
A Szent-Mihály hegy élővilága
Itt minden megtalálható kisebb területen, ami a Magas-Börzsönyben nagyban. Ugyan tájföldrajzilag a Börzsönyhöz sorolják, kialakulását tekintve bizony a Visegrádi-hegységben található, az ún. Keserűs-hegyi óriási rétegvulkán északi részéhez tartozik. A Szent Mihály-hegy tehát a Prédikálószék és a Dobogó-kő része.
Hogy mi az a minden, ami a Börzsöny összesűrített változatává teszi?
A sötét bükkösök által borított szurdokvölgyek, meredek hegyoldalak, bizarr sziklaalakzatok, délre néző szubmediterrán molyhos tölgyes oldalak, szövevényes, zegzugos, de a Magas-Börzsönyinél kisebb hegy-völgy hálózat – a földrajzi különlegességeket hosszan sorolhatnánk.
A Hegyes-tetőről pompás kilátás nyílik mindenfelé, de elsősorban a Dunakanyarra és a Magas- Börzsönyre. Minden évszakban érdemes látogatni, főleg mégis azért, mert kis területen hihetetlenül változatos tájakkal találkozhat az ideérkező. Ezért egy rövid túra is nagyon látványos és sok élményt kínál.
Hegy az évszakok határán
Mit is látunk a Szent Mihály-hegyen tél és tavasz határán?
Ez az időszak a télutó, amikor véget értek a téli csodák, zúzmarák csipkéi már nem ékesítik a fákat, a hó elolvadt, de a tavasz még látványosan nem érkezett meg. Nem borult zöldbe az erdő, nemhogy a fákon, de még az avarszinten sincsenek élénk színek.
Mégis ebben az időszakban kivételesen megéri kimozdulni és feljönni a Szent Mihály-hegyre. Ha figyelmesen járunk, akkor a tavasz jeleit már megpillanthatjuk az avarszinten.
A geofitonok időszaka ez, olyan lágyszárú, csodás kis virágok dugják ki fejüket a barna avarból, amelyek pont azt használják ki, hogy az erdő még nem zöld, és a lombsátor még nem takarja ki az éltető napfényt előlük. Ezek a virágok a fény érdekében korán, a lombfakadás előtt nyílnak, és dacolva a hideggel, szép szirmukat a Nap felé fordítják, hirdetve, hogy ismét új élet kezdődött.
Felfedezőtúra a Szent Mihály-hegy flórájához
Március első napjaiban vágtam neki tavasz-kutató túrámnak a Szent-Mihály hegyen.
Az áprilistól már sötét, misztikus félhomályba boruló Templom-völgy Nagymaros felé nyíló szurdokvölgye ilyenkor még fényben pompázik. Ezért is virít olyan feltűnően a Pirosló hunyor, gyönyörű, élénk szirmaival.
A hegygerincre érve, a Duna és a Prédikálószék pompás panorámája mellett néhány nagyobb példánnyal is találkoztam. Március közepére teljes mezők öltenek vörös virág-bundát magukra.
A megfelelő helyen kutatva azonban ritkább kincseket is felfedezhet itt az ember…
A Dobozi-orom félelmetes sziklaletörése alatt az oldalazós ösvény meredeken ereszkedni kezd. Itt a déli fekvésű tölgyes lábánál egy korán nyíló Tavaszi héricsre leltem. Sárga, nagyon szép és legalább annyira mérgező, védett növény. Igazi tavaszi hírnök.
Ezen a ponton a hangulat és az időjárás is komorodni kezdett, mert a természetben minden változik. Egy tél végi hidegfront megmutatta az erejét és a hegyről lefelé már erős hózápor közepette indultam, bőrömön érezve, hogy ez még nem az igazi tavasz.
A tél és tavasz határán, reményteli hangulatban hagytam magam mögött a Szent Mihály-hegy varázslatos világát.
