Sok éves hagyomány, hogy minden évet egy nagy túrával köszöntök kedvenc helyemre, a Prédikálószék irányába, ahonnan a Dunakanyar legszebb kilátása nyílik.
A január elsejei teaszorongatós kuckózást követően nem is volt kérdés, hogy mivel töltöm az új év első vasárnapját. Kora reggel kipattant a szemem talán az izgatottságtól, de lehet, hogy az újhold sürgetett, hogy induljak útnak a Prédikálószékre.
Prédikálószék túra leltár
- Zöld jázmin tea
- Egy tál újévi lencsesaláta (csak a babona kedvéért)
- Néhány meleg réteg (hátha meglep az időjárás)
- Kedvenc, faragott túrabotom (csúszós talaj esetére)
- Egy pár meleg és jól tapadó bakancs
- Kutyaruha Málnának
- Egy csomag kutyasnack
Prédikálószék túra – a Dunakanyar legszebb kilátásához
Málna érezte, hogy valami különleges esemény következik, már az ajtóban toporgott, amikor a bakancsomat húztam. Minden erőfeszítés nélkül sikerült korán elindulnunk és 8 órakor már Dömös utcáin lépdeltünk Málnával.
Amint beértünk a fák közé, mintha a tavasz fogadott volna. Kellemes, meleg levegő, ezernyi madár éneke, rikító zöld moha a fákon. Nem emlékszem, kísért-e már ilyen enyhe idő az újévi túrámon. Valahogy a levegőnek is tavasz illata volt. Mélyeket lélegeztem és azon kaptam magam, hogy egyre szélesebb mosoly ül ki az arcomra.
Ahogy az avar puha ösvényén baktattunk, egyre hangosabb kopogás ütötte meg a fülem. A hang forrása felől kéreg darabok potyogtak a földre. Egy harkály szorgoskodott a korhadt fa tetején, gondosan bontogatva annak burkát. Málna vakkantással köszöntötte a kis kopáncsot, majd türelmetlenül előre szaladt.
A Vadálló-kövek rejtelmei
Hatalmas, mohazöld sziklák mellett haladtunk el. Hívogatott a látványa és ahogy megérintettem, a kemény, hideg kő érzése helyett végtelenül puha takaróba süppedt a kezem. Ha nem hajtott volna a kalandvágyam, felmásztam volna a tetejére, hogy elnyújtozzak rajta.
A Vadálló-gerincen felfelé kaptatva örültem, hogy túrabotom kéznél volt. Persze Málna könnyed szökellésekkel pillanatok alatt látóhatáron kívül volt. Gyakorlott túrázó a kis artista. Botomba és a fák törzsébe kapaszkodva végül én is feljutottam a legsarasabb, csúszós szakaszon. A Vadálló-kövek mindig lenyűgöznek.
Bölcs, szilárd látványuk nyugtatóan hat rám. Ahogy felfelé haladtunk, a vastag pulóverem és a sálam átvándorolt a hátizsákomba. Úgy éreztem, mintha egy márciusi túrán lennék. Jól esett megdolgoztatni az izmaimat. Az ünnepek alatt egészen elkényelmesedtem. Ezért is szeretem az újév köszöntő Prédikálószék túrámat.
Fel, a Prédikálószék kilátójába
Intenzív kaptatójával friss lendületet ad az évhez. Az egyik csúszósabb sziklán lesiklott a bakancsom és ha nem kerül a kezem alá az öreg bükk vastag gyökere, jó pár méter szánkázásnak néztem volna elébe. Feltoltam magam a botommal és megláttam Málnát, aki odlalra fordított fejjel értetlenkedve nézett rám. Kirobbant belőlem a nevetés. Hűséges társam megrázta magát és harsány vakkantással érzékeltette türelmetlenségét. Új lendülettel indultam utána.
Hamarosan egyre lankásabbá vált az ösvény és meg is pillantottam a Prédikálószék 12 méter magas kilátóját. Málna mintha szimatot fogott volna, hirtelen nekiiramodott és meg sem állt egy hatalmas, bodor szőrű barna gombolyagig. A méretes kutya ekkor megfordult és játékos ugatásaok és ugrálások közepette szimatolták egymást.
Minél közelebb értem hozzájuk, annál ismerősebbnek tűnt az óriás, barna gombóc. Ekkor felkiáltott egy hang: „Gubanc! Szépen! Gyere ide, te behemót!” Most már kétség sem fért hozzá. Ő Gubanc, az én Dóri barátnőm kutyája. Már vagy egy éve nem láttam Dórit. Országjáró túrán volt Gubanccal és Erikkel, a vőlegényével. Úgy megörültem neki, hogy azonnal a nyakába borultam. Kiderült, hogy ők is a legszebb panorámát keresték a Dunakanyarra.
Amíg temérdek mesélnivalónkat megosztottuk egymással, felsétáltunk a kilátó tetejére. A meseszép kilátás ezúttal is elkápráztatott. A Szent Mihály-hegy, a Hegyes-tető, sőt még a Börzsöny vonulata is gyönyörűen látszott.
Kedvenc panorámám a Dunakanyarban
Elköltöttük uzsonnánkat, majd Dóri invitált volna vissza a lefelé vezető ösvényre. Ekkor feltártam előtte titkos úticélom mibenlétét. A kilátóból valóban csodás panoráma terült el előttünk, de én mégsem azt tartom a túra legvarázslatosabb pontjának.
Elkalauzoltam hát őt és Gubancot egy kilátóhoz, amiről nem sokan tudnak. Egy egész rövid, könnyed séta után a bükkös-gyertyános erdőben meg is érkeztünk a Hubertus-kunyhóhoz. A kis kőépület teraszán mesébe illő élményben volt részünk. Dóri elképedve nézett körbe. Rengetegszer felsétált már a Prédikálószékhez, hogy megcsodálja a Dunakanyar kincseit, de erről a titkos kis teraszról nem hallott még sosem.
Elhatároztuk, hogy mostantól az új évet mindig itt fogjuk köszönteni a Hubertus-kunyhónál együtt, Málnával és Gubanccal. Hogy megpecsételjük a fogadalmunkat koccintottunk egy pohár zöld teával és elmajszoltunk néhányat Dóri ellenállhatatlan bejglijéből.
