Már hónapok óta nem hallottam Andris felől, amikor izgatottan felhívott, hogy meginvitáljon egy mesés vidékre. Évek óta jó barátok és túratársak vagyunk Andrissal. Legutóbb ősszel indultunk útnak együtt egy izgalmas biciklitúra alkalmával.
Ezúttal egy igazi különlegességet szemelt ki: a dzsungeles, Váci ártéri tanösvény nevét küldte el üzenetben. Hallottam már erről a tanösvényről… bővelkedik a kihívásokban, bátorságot és ügyességet igénylő szakaszokban. Én persze imádom a kalandokat, de Andris nem a bevállalósabb túrázók közül való.
Beavattam a tanösvény nehézségeinek részleteibe, de nem hagyta magát eltántorítani a céltól. Így hát ki is választottuk a dátumot az izgalmakkal kecsegtető túránkhoz.
Miért különleges a Váci ártéri tanösvény?
A váci ártéri tanösvényt 1993-’94-ben Nagy Gábor építész tervei alapján alkották meg a Gombás-ártérben. Az ösvény megalkotásakor a természet rendjét nem bontották meg, sőt, annak adottságait hívták segítségül.
A fél kilométer hosszú ösvényt cölöpökre építették a Duna árterébe. A rusztikus fahíd keresztül szeli a vidéket fás ligeteken, bokorfűzesek között, gazdag vízi világgal megismertetve minket.
Kuruttyoló pocakosok
Reggel 8 órakor már Vác vasútállomásán ittuk a reggeli turmixunkat, amit rengeteg friss gyümölcsből, kókusztejből és datolyaszirupból készítettem, hogy bőven legyen energiánk a túrához.
Fél óra laza séta után el is érkeztünk a botanikai-zoológiai tanösvény bejáratához. A pallósoron nyomot hagytak a Duna időszakos áradásai. A fa lécek némelyike meggyengült, kirohadt, kissé hézagossá és labilissá vált.
Andris homlokát ráncolva vizsgálta a viseltes hidat. Igyekezett minden irányból szemügyre venni, mielőtt rámerészkedett volna. Pár perc tanakodás után megtette első lépéseit a Váci ártéri tanösvény kígyózó pallósorán.
A sűrű nádasból vidám koncertet adtak a varangyok és a levelibékák. Egymás szavába vágva pruttyogtak és gurguláztak. Nem bírtam megállni, hogy lehasaljak le a hídra, hogy közelebbről szemügyre vegyem az apró zenészeket. A „terepmintás” zöld varangyok torka ütemesen mozgott a kuruttyolások közepette. A nagy meleg elől menekülve elterpeszkedtek a hűvös vízben, a peckes nádszálak között.
Kacsalád és a cölöp-fogú szörnyeteg
Egy hirtelen felreppenő tőkésréce zaja zökkentett ki a varangydal nyugalmából. Erre már Andris is felkapta a fejét. A nádas aljában, épp ahonnan a réce felröppent, öt pelyhes kis apróság nézett vissza rám. A fiókák sűrű csipogás mellett megpróbáltak elevickélni a nádszálak között. Andrisnak sikerült lencsevégre kapnia őket, úgyhogy tovább indultunk a tanösvényen.
A szúnyogok előbújtak a csörtetésünkre és pillanatok alatt belepték a szabad bőrfelületeinket. Előkaptam az intenzív illatú vietnámi balzsamom és felöltöttük illatpáncélunkat.
Hamarosan elérkeztünk egy nagyobb kihívást nyújtó szakaszhoz. A korlátot megette az idő vasfoga, a lécek egy része pedig elveszett a nádak ölelésében. Szűk sávon egyensúlyozva kellett áthaladnunk a recsegő pallókon. Andris hirtelen megtorpant.
– Biztos, hogy nem fog beszakadni alattunk? – Kérdezte.
Elkezdtem heccelni, hogy ha tovább szugerálja, talán megmozdul az öreg ácsolmány és még a végén bekebelez minket hatalmas cölöp-fogaival. De Andris sértésnek vette élcelődésemet és szó nélkül, emelt fővel átgyalogolt a rozoga léceken.
Sikló tánc
Szerencsére Andrist könnyű felvidítani. Leguggoltam, egy kis vizet merítettem a markommal és játékosan lefröcsköltem vele.
A szája széle apró mosolyra húzódott. – Na, ezt még megbánod… – Mondta vészjósló hangján és egy marék vízzel nyakon öntött. Ekkor már mindketten nevettünk. Ahogy tovább sétáltunk a tanösvény lécein, a szemem sarkából megláttam valamit átsuhanni a lécek között.
Elkezdtük fürkészni a vizet a lábunk alatt és hirtelen megpillantottunk egy vizisiklót. Hullámzó mozgásával pillanat alatt átsiklott alattunk és eltűnt egy nagy fűzfa ágai között. Ekkorra a szúnyogok hessegetése egyre inkább egy rituális táncra kezdett hasonlítani. A csoda-olajom úgy tűnik, nem igazán zavarta a kis vérszívókat.
A tanösvény közössége
A vízbe hajló fák között lépdelve azon gondolkodtam, milyen különleges mikroklímája és flórája, faunája van ennek a vidéknek.
A szimbiózisban élő békák, vizi bogarak, récék otthonában vendégként sétálgatunk. Az élőviláguknak, a természet rendjének megbontása nélkül áthaladhatunk a lenyűgöző ártéri vidéken. Minnél kisebb nyomot hagyunk magunk után, annál gazdagabbá növi ki magát ez a gyönyörű vízi közösség.
Ha megóvjuk, még utánunk is rengetegen megcsodálhatják és nevethetnek a táncoló siklók, a felreppenő récék és a pöttyös varangyok között.
A Váci ártéri tanösvény utolsó lépései
Annyira elmerültem a gondolataimban, hogy észre sem vettem, hogy Andris titokban rólam készít egy „csodálatos” művészfotót.
A jól bevált vizes módszert vetettem be és addig kergettem, míg el nem tette a telefonját. A tanösvény végéhez érve észre vettük, hogy nincs más út visszafelé, csak a hátraarc.
Így újra végigjárhattuk a recsegő lécek sorát, de ezúttal már sokkal bátrabban lépdeltünk. Azt hiszem Andris ma is leküzdött egyet szokatlan félelmei közül. Ügyetlen elköszönése, és töprengő búcsúpillantása alapján jócskán volt még mit leküzdenie.
Legközelebb nagyobb kihívást választunk!
Borítókép forrása: dunaiszigetek.blogspot.com
