Szerintem ősszel a legjobb biciklitúrázni. Persze csak akkor, ha rendesen felkészülsz az időjárás meglepetéseire. Így nyugodtan csodálhatod a repkedő színes faleveleket magad mellett, élvezheted, hogy a szél simogatja az arcod anélkül, hogy megfagynál és süthet rád a nap anélkül, hogy 10 perc alatt kiizzadj 1 liter vizet. Íme, egy Nagymarosi biciklitúra története!
Túra leltár:
- Vízhatlan kerékpáros táska
- Vízhatlan cipő
- Vízhatlan dzseki (lehetőleg kapucnis)
- Váltás nadrág (ha ronggyá ázna az esőben)
- Aláöltözet (alsó és felső)
- Plusz pulóver (ha feltámadna a szél)
- Biciklis kesztyű
- Sapka
- Sál
- Plusz 1-2 pár meleg zokni
- Kamásli (hogy ne fröccsenjen a cipőnkbe a sár)
- Bukósisak (esetleg napellenzős, hogy a naptól és az esőcseppektől védjen)
- Láthatósági mellény
- Plusz elem a biciklis lámpába
- Gumijavító szett
- Pumpa
- Uzsi (szendvicsek, banán, csoki, forró mézes tea termoszban, víz)
Őszi Dunakanyar bringatúra tippjeim
- Azt javaslom, őszi biciklitúrára mindig vízhatlan biciklis táskát vigyél magaddal, váltás ruhával és extra rétegekkel. Ha mindig száraz és kellemesen meleg marad a ruhád, nem kell aggódnod, ha elkap egy kis eső.
- Ilyenkor még jobban figyelj a kátyúkra, mert ha csordultig töltik az esőcseppek, nem tudhatod, hogy könnyen áttekersz e rajta, vagy hatalmasat repülsz a fennakadt kereked miatt.
- Érdemes több fényvisszaverő bilétát aggatni magadra és a bringádra, illetve jól feltölteni a biciklis lámpád elemeit, mert ősszel rosszabbak a fényviszonyok és a nap is hamarabb megy le
- Tartsd észben, hogy esős időben nem biztos, hogy úgy fog a féked, ahogy szárazon. Ilyenkor érdemes apró fékezésekkel lefröcskölni a fékpofákról a vizet és a sarat.
Római part – Nagymaros biciklitúra
A hétvégén Andris barátommal eltekertünk a Római parttól egészen Nagymarosig, a Danu Bárhoz. Évekkel ezelőtt Andrissal sokat túráztunk együtt gyalogosan és kerékpárral is, de az utóbbi időben nem hallottam felőle. Egy hete azzal keresett fel, hogy idén ősszel még nem biciklitúrázott és ez így nem mehet tovább. Úgyhogy szórakoztathatnám felemelő társaságommal a hétvégén. Beleegyeztem, egy feltétellel. Én választom az útvonalat. Szeretek a Duna mentén biciklizni. Van egy különlegesen kellemes hangulata a Nagymarosi biciklitúra.
A Római-parti piacon találkoztunk, hogy termelői finomságokkal egészítsük ki az elemózsia tárunkat. Miközben a házi sajtokat és gyümölcsöket besuvasztottuk a táskánkba, gyorsan végigmentünk a check-list-ünkön, hogy biztosan mindent bepakoltunk-e egy kényelmes, kellemes őszi kerékpártúrához. Rövid bemelegítés után felraktuk a sisakunkat és ünnepélyesen megkezdtük a túrát. Római part hangulatos bicikliútján tettük meg az első párszáz métert. Megcsapott a nyári Római parti esték hangulata.
Kereszteztük a Barát-patakot és Andrissal kitaláltuk, hogy versenyt rendezünk a Lupa tó parkolójáig. Edzésben vagyok. Nem is volt kérdés, hogy ki nyeri a versenyt. Vigaszdíjként megkínáltam barátomat a jó meleg, mézes jázminos zöld teámmal. Azt hiszem erőre kapott tőle, mert ezután nekiiramodott és ő diktálta a tempót. Rövidesen elértük Szentendre határát. Ebben a városkában valahogy mindig úgy érzem magam, mintha egy tündérmesébe csöppentem volna.
Váratlan kihívások…
A kellemes hangulatból egy orromra pottyanó esőcsepp rántott ki. Felnéztem és akkor vettem csak észre, hogy teljesen beborult az ég. A cseppet csepp követte, majd egész zuhatag zúdult ránk a szürke fellegekből. Behúzódtunk egy boltocska tetője alá és onnan vártuk, hogy alább hagyjon az eső. Elkezdtük dézsmálni a házi sajtot és a szendvicseket, de az eső nem akart csillapodni.
Andris óvatosan megkérdezte, biztosan akarom e folytatni, elvégre a Nagymarosi biciklitúra máskor is lehetséges. Alaposan felkészültünk az időjárás viszontagságaira. Volt nálunk váltás ruha, esőálló táska, kabát, cipő, nem tarthat vissza egy kis zuhé. De egy nagy se! Már félúton jártunk és semmi kedvem nem volt feladni. Szerencsére sikerült Andrist is meggyőznöm, hogy butaság lenne viszafordulni. Húsz perc múlva lecsöndesedett annyira az eső, hogy újra elindulhassunk. Felhúztuk a kamáslikat, ittunk még pár korty melengető teát és nekiiramodtunk utunk második felének.
A Szentendrei-Dunaág mellett tekerve a folyóba olvadó esőcseppeket néztem. Örültem, hogy még kalandosabbá vált az utunk. Nem szeretem a szokványos, túl egyszerű túrákat. Hol van abban a kihívás? Amint ezen gondolkoztam jól megcsúszott a hátsó kerekem egy síkosabb útszakaszon.
Reflexeimnek hála elég jól korrigáltam és sikerült egyenesbe hozni a bringát. Ezután kicsit óvatosabban manővereztem. Tahi kedves utcácskáit elhagyva kereszteztük a Szent János-patakot és beértünk Dunabogdányba. Egy szántóföld mellett megálltunk, hogy megcsodáljuk a távoli Naszály-hegy vöröses foltjait és szusszanjunk egyet. Rövidesen lekanyarodhattunk közvetlenül a Duna mellett futó kerékpárútra.
Túl a nehezén
Hosszasan követtük a folyó vonalát, Dunabogdány szabadstrandja és egy kedves kis pisztrángozó mellett gurultunk el. Mintha csak tegnap lett volna, hogy fürdőruhában ettük a lángost és a hekket a strandokon. Andris megállt, hogy készítsen pár képet a Dunáról, a foszladozó felhőkkel és a zilált fákkal.
Kanyarogtunk tovább a Dunával és azon kaptuk magunkat, hogy már Visegrád utcáin tekerünk. Elgurultunk a Visegrádi alsóvár Salamon tornya mellett és megcsodáltuk az Erdődi Pálffy Daun-kastélyt. A Visegrádi Királyi Palota és a Mátyás Király Múzeum látványa visszarepítettek az időben. El is határoztam, hogy a közeljövőben ellátogatok a Múzeumba. Rövidesen elértük a kompot.
Szerencsénkre nem is kellett sokat várnunk az átkelésre. Megváltottuk jegyünket és felgurultunk a kompra. Kellemesen átsiklottunk a túloldalra, Nagymaros utcáira. A móka kedvéért rendeztünk egy újabb rövid versenyt a Danu Bárig. Ezúttal Andris egy hajszálnyival hamarabb ért célba. Úgy örültem, hogy a megpróbáltatások ellenére is sikerült elérnünk kedvenc városkám kedvenc helyére, hogy nem is tudtam másra gondolni, csak egy brutál Danu Burgerre és egy bögre gőzölgő kávéra.
Révbe érve
Le is csaptam az első asztalra, amit megláttam és hatalmas mosollyal elkezdtem keresni a pincért. Annyira elkapott a hév, hogy meg is feledkeztem Andrisról, aki még a bringája lekötésével bajlódott. Amint észrevette, milyen lelkesen nézelődöm az asztalnál, hatalmas nevetésben tört ki. Együtt nevettünk és büszkén megveregettük egymás vállát, amiért ilyen kitartóan végigtekertünk a próbatételek tarkította, izgalmas úton. Hamburgerünket majszolva Visegrád büszkén magasodó várát csodáltuk, amikor az együttes első akkordjai felcsendültek. Nem is záródhatottvolna szebben egy Nagymarosi biciklitúra.
